A merítési lehetőség alapjában véve óriási, így nincs könnyű dolgunk, ha olyan listát akarunk összeállítani, amelyben mindenki megtalálja a kedvenc barmait. Mivel még a jelenben is őrületesen nagy a mezőny, kihagytunk olyan klasszikusokat, mint mondjuk Cantona vagy Gascoigne- egyrészt ezerszer elcsépelt, másrészt ők inkább kemények voltak, mint parasztok. Nyilván vékony a határvonal a kettő közt, és a jó Eric vagy a nagy Gazza sem kizárólag sikátorokban megtámadott fiatal nők védelmében folyamodott az erőszakhoz, de az élet már csak ilyen. A lent felsorolt brigád szigorúan szubjektív, tehát még a szubjektívnél is szubjektívebb, azaz metaszubjektív a köbön. Ha valakit kihagynék, elnézést, de szerencsére ebben a játékban nincs meghatározott száma a keretnek, úgyhogy a kommentekben bátran jöhetnek a kiegészítések- a szempont, hogy még aktív legyen a cimbi! Hajrá-hajrá, és ne feledjük: a futballhoz a prosztóság épp úgy kell, mint a bombagólok!
Kapus: Jussi Jääskeläinen- hol vannak ma már a Chilavertek, a Lehmannok, vagy a Schumacherek? (Utóbbiak kocsiban ülnek, de az sem ugyanaz.) Ennek a szerencsétlen finn huncutnak már az is elég volt a kezdőhöz, hogy a Birmingham City elleni meccsen, idén augusztusban megpofozza az ellenfél gólszerzőjét, Roger Johnsont. Pedig a védő sem volt ártatlan az esetben, de mivel kapusfronton szarban vagyunk, a futball nagykönyve pedig ezzel a poszttal kezdődik ugyebár, így kénytelenek voltunk már emiatt is betenni a Bolton felfeszített pofonládáját. Önmagunk védelmében: huncut Jussit természetesen kiállították emiatt, így negyedszerre kapott egyből pirosat, ami rekord a Premier League-ben. Szóval végülis nincs olyan rossz kezeken a prosztókesztyű.
Jobb bunkó: Sergio Ramos. A bunkó végre szó szerint is érthető. Bő egy hete még ezen is kellett volna agyalni, de azóta volt egy el clásicó. Naná, hogy ő lett a befutó! Béres Alexandra fiú ikertestvére a jelek szerint csak addig jó arc, amíg a buta arcából kifelé nézve az eredményjelzőn a Real vagy a spanyol válogatott neve után van több gól kiírva. Ha átkerül a pász rosszabbik oldalára, azt nem szereti, nem-nem! Épp ezért a patkányarcú herceg olyat tett, amit még talán senki (kivéve a szintén nagy gyilkolásra képes Tomás Újfalusit): megpróbálta direkt, brutálisan agyonrúgni Messit, akinek minden bűne annyi, hogy jó játékos. Ramos annyira elsokallt, hogy az sem zavarta, hogy Messivel együtt saját csapattársát is leabálta, majd sebtiben még két pofont is kiosztott, két válogatottbéli csapattársának, Puyolnak és Xavinak. Ez mondjuk fura volt, hiszen az még rendben, hogy ilyen tökéletes Overdose-os arcberendezéssel rugdalózik, de a pofon merőben szokatlan egy lótól. Szerdzsó mindenesetre szimpi fiú, meg kell hagyni.
Középső bunkó: Marco Materazzi. A görényfaktor ebben a prosztóban akkora, hogy épp csak hogy nem bűzlik tőle. Simán lehetne a csapat kapitánya. Több embert végzett ki, mint Dolph Lundgren teljes biográfiája során, csak míg a svéd acélarc ezért kapja a pénzét (és persze csak imitálja), addig ez a paréj az általa űzött foglalkozás szabálykönyvének értelmében inkább a labdát kéne, hogy elrúgja, nem azt, akihez a legközelebb van a bogyó. Meg is érdemli, hogy Inter játékos létére még a saját fia is Milan szurkoló lett- biztos megsajnálta Shevcsenkot, Inzaghit vagy épp Rui Costát, mikor a városi derbiken apa által halomra lettek kínozva. De hogy milyen furcsa az élet, egy bizonyos Zinedine Zidane nevű világklasszis egyszer megunta ezt a faszt, és a történelem leghíresebb fejesét bemutatva rajta, jól megbólintotta. Mátrix innentől kezdve (szerencsére, és a sportszerű futball kedvelőinek nagy örömére) kis túlzással több percet kapott különböző (fejeléseket a középpontba állító) reklámfilmekben, mint a futballpályán. Az előző szezonban azonban még így is remek évet zárt, ugyanis mindent megnyert... neki a csapata. Marci alig játszott a szezonban, az Inter tarolt (összefüggés? ki tudja...), de egy-egy nagy győzelem után mégis úgy pattogott és vagizott a pályán a társakkal, mintha ő lett volna a kulcsfigura. Egyébként, ha nincs akkora mákja, hogy a Serie A-ban játszhat, és mondjuk a BLASZ-ban mészárolgatott volna, már valamelyik panelszőtte peremkerület sztyeppés pályáján rég agyonverték volna a szurkolók. A szomorú az, hogy természetesen nem tehetségtelen játékos, de mégis, minden jóérzésű fociszerelmes szeretné látni a Motel 3. című film egyik szenvedőjeként.
Középső bunkó: Pepe. Valószínűleg ha úgy játszik, mint a fénykorában lévő Maldini, akkor is helyet kap, mert ha az arcára nézek, semmi, de semmi olyan nem jut eszembe, ami alapján meg lehet különböztetni az embert valami elkorcsosult, szénalapú masszából és gennyes űrhomokból kifejlődött primitív ufótól. Ráadásul még tényleg bunkó is a tag. Mindenki emlékezhet a Getafe elleni Real Madrid meccsre, amikor a stoplisával rajzolt matekfüzetet ellenfele hátára. Nagyjából másfél évre kellett volna eltiltani. Ezen kívül is voltak még "gyönyörű" ámokfutásai, de már ez is bőven elég. Megkérdőjelezhetetlen a helye.
Bal bunkó: Christian Chivu. A második Interes, és ő is teljes joggal szerepel a halálbrigádban. Egyrészt román, annak minden pejoratív tulajdonságával együtt, másrészt ő sem ismer irgalmat, és ez nem a jó védő ideális meghatározásának szellemében értendő. Rúg, tép, harap, kötözködik, és rendre "elfelejt" elnézést kérni. Szerintem azért hord bukósisakot, hogy ne láthassuk a lyukat a koponyáján, mert akkor kiderülne, hogy nincs is agya.
Jobboldali középpályás: Nani. Nem feltétlenül ez a posztja a Manchester Unitedben, de muszáj betennünk a kis portugált, aki még nagyobb piperkőc félbuzi, mint Céroni. Jól cselez, de nem annyira hasznos, mint amekkora arca van. Ha így lenne, nem emlékeznénk már Maradonára. Egyébként prosztósága olyanokban érhető remekül tetten, amit például a spanyolok elleni válogatott meccsen csinált. Roni leoktatta a teljes világbajnok védelmet, élete gólját szerezte volna, ez a kis agyatlan meg a gólvonalon belefejel a zsugába, nehogy érvényes legyen. Ennyire zavarja ha nem ő a jaszkari. Beképzelt kis puttó, megérdemelne egy Materazzit minden edzésen, hogy észhez térjen az intenzíven.
Középső középpályás: Marc van Bommel. A holland csapatkapitány (miért?) sohasem volt kifejezetten szimpatikus, de amit a vébén művelt, azért polgári peres eljárást érdemelt volna. Ha valaki látta a narancsok meccseit, érti, miről beszélek. Folyamatosan ölte az ellent, talán szólni kellett volna neki, hogy az a fajta szemlélet az egri vár alatt nagyobb riszpektet hozott volna neki, mint a szent zöld gyepen. Talpalni jobban szeret, mint rendesen szerelni, meg is érdemli a Bayern Münchent. Ibrahimovicot még tán az anyja sem szereti, de az biztos, hogy fél tőle. Na, az viszont remek volt, amikor a holland-svéd szünetében a karvalyorrú megkóstolta a hollandust, és az nem mert visszaugatni. Lehet mondani, hogy ő volt az okosabb, de ez eleve kizárt. Nem azért, mert Zlatan olyan IQ-titán, hanem, mert a nullánál még a nulla sem kevesebb.
Középső középpályás: Nigel de Jong. Hollandia uralja a középpálya közepét, mint spanglisfüst a cafféshop szellőzőrendszerét. Nem véletlen, mondom, a mundiálén szerintem rengetegen utálták meg őket. De a jó Nigel a legnagyobb dobását az őszi idényre hagyta, amikor a Manchester City Newcastle United elleni meccsén teljesen érthetetlen megfontolásból széttörte Hatim ben Arfa lábszárát. A vébé döntőjében "csak" szíven lépte Xabi Alonsót, de már tavasszal is tört lábat- ez szerinte benne van a fociban. Oké, akkor az is legyen benne, hogy egy ilyen után a sértett valamelyik családtagja hülyére (vagyis még hülyébbre) veri bottal. Két lábat törni fél év alatt nem semmi, az meg külön szép, hogy bár alapember a válogatottban, brutalitása miatt még a szövetségi kapitány is kihagyta a keretéből. Ha csak ezt az évet nézzük, ő a nagymester, hogy rohadna ketté.
Baloldali középpályás: Cristiano Ronaldo. A Real Madrid folyton pucsító zselézsoltija még sohasem kért elnézést egy szabálytalanságáért sem, és ha ehhez hozzátesszük, hogy fordított esetben hogy képes zokogni egy el sem szenvedett falt miatt, akkor beláthatjuk: nem kell ahhoz súlyos sérülést okozni, hogy valaki beférjen. Ennek a meztelencsigának bérelt helye van a csapatban, az egyszer tuti. Full HD-s arca van, ami azért jó, mert így könnyebb ököllel eltalálni. Kár, hogy sosem jön szembe.
Jobb csatár: Mario Balotelli. A Manchester City olasz játékosa (aki amúgy annyira olasz, amennyire szép Reiziger) fiatal korát meghazudtolóan nagy köcsög. Három aranylabda után nincs oka valakinek annyira nagy egóval rendelkezni, amennyi neki volt már akkor is, amikor még elsősorban az Inter ifikeretében szerepelt. Hisztis kurva, én ha interes lennék, tuti már levadásztam volna egy sniperrel. Aki a saját csapatának mezét földhöz vágja, egy futballszurkoló szemében nem érdemel irgalmat. Ráadásul még szintén a kék-feketék játékosaként egy műsorban nyilvánosan felvette a Milan mezét- ez szintén azt mutatja, hogy nem csak a színe, az agykapacitása is megegyezik Fekete Pákóéval.
Bal csatár: Zlatan Ibrahimovic. Jelenleg az AC Milan játékosa, így most éppen piros-fekete színű pizsamára emlékszik gyerekkorából. Ugyanez a ruhadarab tavaly gránátvörös-kék volt visszaemlékezései szerint, azelőtt kék-fekete, azelőtt fehér-fekete, és így tovább. Magyarán a bibliai József szivárványszín álomkabátja a fasorban sincs a régi Malmö külsői éjjeli gönchöz képest. De logikusabb magyarázat, ha azt mondjuk, a bosnyák svéd a futballtörténelem legnagyobb prostituáltja. Azaz kurva. Emellett minden meccsen, de tényleg minden meccsen van legalább egy olyan megmozdulása, amely miatt hónapokra el lehetne tiltani. Az mondjuk rendes tőle, hogy idén már Materazzit és van Bommelt is befenyítette, de ettől még egy igazi, hamisítatlan balkáni prosztó.
Nagyjából így néz ki tehát a legnagyobb gyökerek válogatottja, de ismét elmondom, hogy a lista szubjektív, és bővíthető. A cserepad legalábbis üres még, tippjeim ugyan vannak, de kíváncsi vagyok, Ti mit gondoltok, szóval hajrá-hajrá!
