És akkor a várva-várt mérkőzés, mérkőzések! Öt napon belül kétszer mérkőzik meg a magyar válogatott Hollandia legjobbjaival. Most valójában kiderülhet, mi is a realitás, hol a helyünk a csoportban és, hogy hol tartunk az építkezésben! Egy meccsen bármi lehet, de kettőn aligha – ahogy szokták mondani a hozzáértők – így mindenképp jó erőfelmérő lesz ez a két mérkőzés. Mi meg bízhatunk abban az „egy meccsben”, mert azzal is bőven beérnénk!

Mondanom sem kell, hogy nem ez lesz az első. Ha más nem, valószínűleg a tavaly nyári hollandiai fellépésünk mindenki tudatában élénken él. Persze voltak ennél szebb pillanataink is. Eddig 16szor mérkőzött meg a két fél, amibe beleszámítanak a hivatalos és a nem hivatalos mérkőzések is. A legelsőt 1930 nyarán rendezték, a budapesti FIFA kongresszus tiszteletére, az Üllői úton. Körülbelül 14ezer ember előtt, a magyarok 6:2re verték, az akkor még szerényebb képességű hollandokat. Az igazsághoz tartozik, hogy a Bukovi Márton, Mándi Gyula, Avar István és a Toldi Géza nevével fémjelzett csapatnak 3 gólját sem adta meg a bíró. 

3 évvel később, mi látogattunk Amszterdamba, ahol egy gyenge első játékrész után 2:1-es sikert aratott a válogatott. Nádas Ödön szövetségi kapitány szerint 41 lövésből sikerült elérnünk a két gólunkat. 1928-as amszterdami olimpia után, ez volt a legnagyobb érdeklődéssel nyomon kísért esemény a hollandoknál, egyes források szerint 30ezren látogattak ki a mérkőzésre. Még ezen a nyáron, egy nem hivatalos mérkőzés hozta a párharc történetének legtöbb gólját, amelyen 6:5 arányban, először tudtak nyerni a hollandok. Leen Vente mesterhármast ért el, amire Sárosi György nagy hajrája és 4 gólja is kevés volt, ugyanis a hollandok 5:5-nél a 87.percben megszerezték a győzelmet. Ezután volt még két nem hivatalos mérkőzésünk, mind a kettő magyar sikerrel. Majd az II. Világháború előtt, egy hivatalos, barátságos mérkőzés és egy 3:2-es Oranje siker. Ezzel egy időre le is zárult a párharc és nem csak a háború miatt. A két fél nem találkozott egészen a ’60-as évekig, tehát az Aranycsapat nem is játszott Hollandiával.

Első tétmérkőzésre 1961-ben került sor, amikor egy selejtezőcsoportba került a két csapat. A helyszín ismét Rotterdam volt. Baróti Lajos válogatottja végig irányítva, lendületes játékkal, már az első félidőben megnyerte a mérkőzést, Sándor, Fenyvesi és Tichy góljaival. A budapesti mérkőzés számunkra már tét nélküli volt, biztos csoportelsőként jutott ki a csapat Chilébe, így belefért egy 3:3-as döntetlen is. Ugyanez volt az arány a ’68-as EB selejtező csoportban, annyi változással, hogy idegenben ikszelt, itthon nyert a csapat és már Illovszky Rudolf volt a szövetségi kapitány. Az együttes pedig néhány változtatás után, az Albert,Bene, Rákosi, Ihász, Mészöly „tengelyre” épült.

Közel 20 év szünet után, megint összehozta a csapatokat a sors. A holland csapatban már olyan játékosok szerepeltek, mint Rijkaard, van Basten, Gullit. De nekünk sem kellett szégyenkeznünk, Nyilasival, Détárival, Eszterházyval, akik kulcsfontosságú tétmérkőzésen, az utolsó nagy győzelmünket aratták. Rotterdamban 2:1-re nyerni tudtunk, 0:1-ről és hiába kaptunk ki itthon, kijutottunk a Mexikóba, a ’86-os Vb-re. Mondanom sem kell, hogy ez volt az utolsó nagy világeseményünk.

Ezután nem sok babér termett az Oranje ellen, a magyar csapatnak. Ahogy ők jöttek felfele, mi úgy csúsztunk egyre lejjebb. ’88-as Eb selejtezőkön mind a kétszer vereséget szenvedett a válogatott. Az itthon szoros, egy gólos vereség is megérdemelt volt, a hollandok sokkal jobban, gyorsabban, technikásabban futballoztak. A visszavágóra pedig tovább nőtt a csapatok közti különbség. Könnyed játékkal, 2:0-ra nyertek, míg nálunk Szendrei védései jelentették az egyetlen pozitívumot.

A mostani mérkőzésig, ez volt az utolsó tétmérkőzés a magyar-holland párharcban. Barátságos meccsen kétszer is találkoztak a felek. Erről a két meccsről bőven elég annyit, hogy 13:2-es gólaránnyal hozták le a „fapapucsosok” a kötelezőt. A ’94-es 7:1 után jött a tavalyi 6:1. Érdekesség, hogy mind két találkozón vezetést szereztünk, előbbin Illés Béla, utóbbin Dzsudzsák Balázs találatával.

Az eddigi 16 mérkőzésen 7 magyar és 7 holland siker született, 2 döntetlen mellett. Ezeken a meccseken 35 rúgott gól mellett, 37-t kapott a válogatott, ami nem is hangzik rosszul, mert a számok kiegyenlített párharcról tanúskodnak! ...amíg meg nem nézzük a dátumokat is mellette. A tendencia és a számok nem ígérnek sok jót számunkra, de még jó, hogy nem ezek döntik el a mérkőzést!

 

forrás, képek: internet