A sors keze

 2010.11.13. 21:17

Maradjunk annyiban, hogy szinte ördögi Filippo Inzaghi története. A 37 éves csatár múlt szerdán duplázott a Real Madrid elleni BL-meccsen, és ezzel minden idők legtöbb gólt jegyző játékosa lett az európai kupaporondon. Erre szinte másodpercre pontosan egy hétre rá, a Palermo elleni bajnokin csereként beállva kért cserét. Szétment a térde, keresztszalag. Aki valaha futballozott, tudja, hogy ez mit jelent... Műtét, fél év kihagyás, vége a szezonnak.

Ördögi. Mintha Sors bácsi akarta volna. "Rendben, Pippo, döntsd meg a rekordot, de aztán szót se tavaszig!" Vagy örökre. Inzaghi a következő őszre már betölti 38. életévét. Ilyenkor lassabban megy a regenerálódás. És egy topcsapat olyan, mint a vonat. Nem vár. Lehet Pippot utálni vagy szeretni, de a tény az, hogy ő minden idők egyik legnagyszerűbb csatára. Nézzük csak a legfontosabbakat: világbajnok, kétszeres BL-győztes, kétszeres olasz bajnok, Olasz Kupa-győztes, az Európai Szuperkupa győztese, klubvilágbajnok, EB- ezüstérmes. Johann Cruyff azt mondta róla, Inzaghi tulajdonképpen nem tud focizni, csak mindig jó helyen van. Hát ja, egy győztes csapat jó helynek minősül. De Pippo az első bekezdésben megemlített rekordján kívül olasz gólkirály, minden idők legidősebb BL-gólszerzője, és a Milan történetének legtöbb európai gólját szerző játékos. Ja, és amilyen sorozatban pályára lépett, ott gólt lőtt. Gyenge mutatók... Kit érdekel, ha nem tud hármat dekázni? Eldönti a meccset? El. Akkor köszi, viszlát.

Ahhoz, amit ő tud, ugyanolyan vele született képesség kell, mint Ronaldinho trükkjeihez, vagy Beckham rúgótechikájához. Lehet fejleszteni, de ha nincs eleve benned a sansz, akkor gyakorolhatod 0-24-ben, éveken át. Sosem fog menni. Inzaghit sokan utálják, de aki ért a futballhoz, belátja, hogy- egyéni stílusának is köszönhetően- legenda. A kevés megmaradt legenda egyike.

Most ott tartunk, hogy ez a megosztó zseni, a világ valaha volt talán legjobb lesipuskása, nem kizárt, hogy sosem tér vissza a pályára. Januárban a Milannál már Benzemát emlegetik (az külön misét érne meg, hogy korunk egyik leginkább túlsztárolt balfékjében mit látnak a sztárgárdák...), és mivel Pippo szerződése nyáron lejár, komoly esély van rá, hogy nem kap új kontraktust. Minden Milanos tudja, hogy ez mekkora tragédia lenne. Ez az ember az alázatával és a gólérzékenységével még 40 évesen is beférne gyakorlatilag bármelyik csapatba, ha más nem, egy utolsó 20 perces cserének.

A Milanosok két dologban hisznek: az egyik, hogy a Milan családias, és meglehetősen emberséges klub (emlékezzünk csak Redondo, Ronaldo, Shevchenko vagy Kaká esetére). A másik, hogy Inzaghi tegnap azt mondta: "mindent megteszek, hogy visszatérjek". És Pippo sohasem hazudott a szurkolóinak.

Ez is alátámasztja a fentebb taglaltakat. Mert ez is kell ahhoz, hogy valaki legenda legyen. És ő tényleg az. A futball szerelmeseinek drukkolniuk kell neki, és hinni benne. Úgy, ahogy ő is hisz magában. Mert szükség van egy ilyen alakra. Mert szükség van a legendákra.

Címkék: bajnokok ligája inzaghi ac milan palermo

A bejegyzés trackback címe:

https://futballszubjektiv.blog.hu/api/trackback/id/tr562446975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-Đ- · http://futballszubjektiv.blog.hu/ 2010.11.15. 09:33:16

"minden idők legtöbb gólt jegyző játékosa lett az európai kupaporondon"
tegyük hozzá, egyik! mert beérte rault!

milan családias?! kétségképp! sokszor nevezhettük volna akár öregek otthonának is! :)

prinho 2010.11.17. 14:29:14

Megelőzte Raúlt is.
süti beállítások módosítása