Bár kicsit késve, de arra gondoltam, megosztom az „új szezon, új edző, új igazolások” gondolataimat veletek.
Minden szezonban kell új vezetőedző! Sajnálatos, de az utóbbi időben így mennek/mentek a dolgok a Real háza táján. A nyáron elköszöntünk a „tehetségtelen” Pellegrinitől, hiszen nagyon kevés a rekordpontszám, ha nem párosul mellé bajnoki elsőség. Persze egy-két hibája tényleg volt, lásd kupafiaskó, de a sikertelen BL szereplést nem lehet kizárólag az ő nyakába varrni.
Idén nyáron is remek játékosokat édesgetett a klubhoz Pérez elnök, mivel már nagyon időszerű lenne egy trófea. A legnagyobb igazolás azonban José „the special one” Mourinho. A portugál átcsábítása a triplázó Intertől nem kis fegyvertény volt! Ő hozhatja vissza a sikeres időszakot Madridba, tehetségével, karizmájával, elképzeléseivel. És persze nem utolsó sorban nyári igazolásaival (szerencsére igen hamar kiderült klubcseréje, így azonnal volt beleszólása az érkezők személyébe).
Az első nyári érkező Sergio Canales volt, akit igazából már az előző télen megszereztek maguknak a hófehérek, de jegelték egy kicsit Santanderben. Eredetileg még egy évet kellett volna kölcsönben lehúznia, de olyan meggyőzőnek tűnt az előszezonban, hogy Mourinho nem engedte vissza a Racinghoz. A srác egyébként nagyon fiatal, folyamatosan kezdő a spanyolok U21-es csapatában és zsákszámra ontja a gólokat középpályás létére.
A második új szerzemény az argentin válogatottal hamar leégő Angel Di Maria volt, aki ráadásul igen gyengén szerepelt a Mundiálon. Szerencsére a fehér mez felrázta, hihetetlen cselsorozatokkal és pazar gólokkal vétette észre magát az előszezonban. A játékát figyelve csiszolatlan gyémánt került José kezei közé…
Pedro León érkezett harmadikként. A kistestvér (Getafe) meghatározó játékosa, korosztályos spanyol válogatott. Akkorát nem alkotott a nyáron, mint Di Maria, de hosszú még a szezon és ha Mourinhot meggyőzte, ki vagyok én, hogy kételkedjek!
Az első 2010-es bronzérmes érkező a védekező középpályás Sami Khedira volt. Bár a posztra rajta kívül már négyen vannak, biztosak lehetünk benne, hogy többet látjuk majd a pályán, mint Mahamadou Diarrát.
Ricardo Carvallo nem is jött volna, ha szezonkezdet előtt 5 perccel nem sérül le mindhárom középső védő. De lesérültek, így érkezett. A kor és a tapasztalat mellette szól, remélhetőleg nem lesz akkora szívás vele, mint Kannaváróval.
Utolsó szerzeményként pedig Mesut Özil érkezett. Már a fél világ látta gránátvörös-kékben, erre mégiscsak a királyiaknál kötött ki! Fantasztikus cselei, gólérzékenysége minden csapatnak jól jönne! Nincs is szükség további bemutatásra.
További felüdülés (számomra mindenképpen), hogy olyan edző érkezett a blancókhoz, aki végre számít az utánpótlásra! Luis Hernandes, Rubén Ramos és Juanfran folyamatosan a felnőtt kerettel edzettek, és mindhárman pályára léptek valamelyik felkészülési mérkőzésen. Ez előrelépés, mivel a Laporta által sokszor lesajnált Madrid utánpótlás semmivel sem gyengébb a katalánokénál, csak sajnos kevés játékos jut el mostanság a felnőtt csapatig. Mourinho azonban – hasonlóan az angol menedzserekhez – rajtuk (is) tartja a szemét, és remélhetőleg játéklehetőséget is kínál majd a fiataloknak.
Az ifik pedig remélhetőleg élnek az eséllyel, és felnőttekkel karöltve letaszítják a Barçát a tróntól!
