Szerethető... Nálunk ez a cél... Az, hogy szerethető klubcsapatok és szerethető válogatottunk legyen. Hogy a lelátókon áramoljon a csí és hogy a meccs végén felállva mantrázzon a virágkoszorúban ünneplő nézősereg...
Hogy 90 perc után minden játékos egyenként ölelje meg a szurkolókat és azok viszontszeressék őket...
Hogy szerethető játékosaink legynek, akik ha kell mártírhalált halnak a gyepen és mindent megtesznek majd, hogy ők bizony szerethetőek legyenek, még akkor is ha 8-2 nem ide...
A szerethető újságírók agyba főbe dicsérik majd a két gólszerzőt és szerethető kérdéseket tesznek majd fel a szerethető kapitánynak, edzőnek, menedzsernek, megbízott licenc nélküli szertárosnak...

Pozitív gondolatok áradatát, és szerethető üzeneteket közvetítenek majd a magyar labdarúgásért rajongó tömegekhez...
Szerethető csapatunk ugyan nem fog kijutni egyetlen világeseményre sem, de ez cseppet sem baj, mert nem ez a cél, hanem, hogy szerethetők legyenek és ehhez nem kellenek kicsinyes, világi elismerések, hiszen minket kárpótolnak majd a játékos-szurkoló találkozók, ahol együtt jógázhatunk majd a balbekktől a középcsatárig... 
Már a meccs elejétől a "szép volt, fiúk" rigmust kiabáljuk majd, persze nem olyan hangosan, hogy az megzavarja szerethető játékosainkat és az újonnan felhúzott stadionoknál feng shui szakértők rendezik majd be a lelátókat és nem csak a pálya lesz füves, hanem mindenki, aki kilátogat a meccsekre...