Túlzás lenne azt állítani, hogy a jobbik csapat győzött. Inkább a kevésbé rosszabbik. Nehezen elképzelhető, hogy ebből a két csapatból valamelyik is minimum az Európa-Ligában folytathatja, és az valószínűleg nem a Debrecen lesz. Hogy miért? Mert nem tudunk gólt lőni. Mondjuk nehéz is egy ilyen kiváló képességű játékossal, mint a fekete Torghelle, akinek pokróc kell, hogy levegye a labdát, de néha még azt sem tudja rádobni, mármint a pokrócot...
Tényleg úgy szeretném dicsérni a fiúkat... leírni, hogy Dombi egykori önmagát idézve dobta el magát az ellenfél tizenhatosán belül... hogy Czvitkovics milyen vagányan felbőrözte ezeket a svájci legényeket... hogy Yannick bolondot csinált a bázeliekből, de sajnos nem ez történt. Pedig nem a svájciakon múlt, az biztos. Ők mindent megtettek, hogy gólt kapjanak, körülbelül négyszer passzolták oda a labdát a mieinknek, de a mi úgy meglepődtünk, hogy végül gyorsan visszapasszoltuk.
Vártam a végén, hogy akkor majd legalább Herceg András jön a jól megszokott "nemzetközi szinten ez már kevés..." kezdetű monológgal, de még benne is csalódnom kellett, mert ő bizony büszke a fiúkra, mert ők bizony hajtottak.
De a legviccesebb a mérkőzés legjobbjának választott Varga József hitevesztett, áloptimista kijelentése volt, hogy idegenben még meglehet a továbbjutás.

Címkék: dvsc

A bejegyzés trackback címe:

https://futballszubjektiv.blog.hu/api/trackback/id/tr702183748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása