Nem különösebben látványos játékkal de viszonylag simán verte a "Selecao" 3–0-ra a chilei válogatottat.

Állítólag Brazíliában panaszkodnak Dungára, a jelenlegi szövetségi kapitányra. Főként azért, mert olyan játékosokat hagyott ki a keretből, akikről eszünkbe jut a brazil csúcsfoci, lásd Ronaldinho vagy Pato és mert ez a csapat nem játszik olyan pengésen mint Pelé idejében.

Ezek a brazilok nem azok a brazilok...skandálják. Igazuk van. Ez a brazil válogatott Dunga vezetésével teljesen alkalmazkodott a mai világ futballtrendjéhez, miszerint a cél elérése a legfontosabb. Persze ez régen sem volt másképp. Annyi változott talán, hogy mint ahogy a Föld is egyre kisebb lesz, a csapatok közötti erőkülönbség is folyamatosan töpörödik. Dunga erre tanította meg fiait. "Rúgjunk két gólt, utána parádézhatunk". Számomra mármár Mourinhot idézi a Dungai felfogás. (Ja amúgy Di Maria hivatalosan is a Real Madrid játékosa.)

Erre a mai meccs az iskolapélda. Chile lerohanta a brazil védelmet és az első harminc percben (megkockáztatom) megnyerhette volna a meccset. Lúció egész éves formája kellett ahhoz, hogy ez ne sikerüljön, na meg az első gólt szerző Juan. És ettől a góltól indult be a henger. Jött a következő és már vége is volt. Túl jól van összerakva ez a brazil csapat ahhoz, hogy két gólos előnyt elfecséreljenek. Szó sem volt ilyesmiről, ráadásul Robinho pazarul lőtte ki a hosszút. 3–0. Minden eldőlt (szerintem már sokkal korábban).

A ma kialakult negyeddöntő párosítása: Hollandia–Brazília (ütős lesz).